Aztán...érdekes módon idővel változik a helyzet.
Az elvárások, mert bármennyire is tagadjuk ezeket- "Ha szeretsz, akkor így szeretsz!"- ott vannak és nőnek. És most jön a neheze, hiszen ezek összeegyeztethetetlenek. Ekkor jön a férfi részéről a menekvés és a nő részéről a hiszti.
Sokan állították, hogy a problémákat nem ez okozta, kívülállóként meghallgatva helyeseltem is erre. Mégis.. beleásva a felszínt láttam csak.
A pszichológusok szokták ezt a nézőpontot használni, hiszen minden baj kiváltója egy nagyobb és mélyebb zavarra vezethető vissza.
Nagyon sokan- jómagam is- félretettük elvárásainkat. De mindez felpezsdíti a helyzetet és az apró, jelentéktelen jellemhibákat is felfedezzük. Olyan, mint az éheztetett vad, aki lát egy rést és rögtön kitőr...
E mögött a ''láthatatlan" elvárások lapulnak.
Elvárásokat leginkább azért fogalmaznak meg az emberek, mert nem tudnak tisztán szeretni. Mihelyt a megszokások uralkodóvá válnak, az érdekérvényesítés lép a középpontba és nem a másik ember kölcsönös őszinteségen alapuló kölcsönös tisztelet, ami az alkalmazkodást jelentené. Alapvető emberi értékeket kell megfogalmazni, ami mentén felépítheti mindenki a maga életét, és egyúttal a közös kapcsolatát egy másik emberrel. Ezekre nem lehet elvárásként tekinteni, mert magát az embert kell, hogy szolgálja. Amikor elkezd önzővé, figyelmetlenné válni az ember, akkor jelennek meg az olyan elvárások, ami képes mindent romba dönteni. A folyamatos kommunikáció által el lehet érni, hogy mindenki meggyőződjön, kinek milyen vágyai, céljai vannak az életben. Elősegíti az önismeretet, ami által egymás minél jobb megismerésére lehet törekedni. Mind a pozitív ill. a negatív tulajdonságokat, mindazt, amit az ember nem mert még saját magának sem bevallani. Mindenhez csak egy olyan szintű hozzáállás, érdeklődés szükséges, ami az egész kapcsolatot is folyamatosan mozgásban képes tartani, és így minden kérdőjel helyére pont kerülhet. Az az ember aki önmaga felé sem képes az elvárásainak eleget tenni, az szokott leginkább a másikkal szemben is elvárásokat megfogalmazni, mert önmagával szemben sem képes harmóniában lenni.
VálaszTörlésAz elvárásokat meg is alkothatjuk magunknak vagy éppen ellenkezőleg csak egyszerűen kialakulnak bennünk, észrevétlenül.
VálaszTörlésSajnos az a helyzet, hogy még ha alkalmazkodunk is, az elvárások megmaradnak, ott lesznek...Csak épphogy az alkalmazkodással leplezzük ezeket.
Persze az elvárásokat lehet ugyan célnak, vágynak nevezni, de lényegében egy és ugyanaz. Mindegyikünknek kell legyen elvárása már saját önmagunkkal szemben is, hiszen ha nem állítunk fel célokat, nem használjuk a képzelőerőnket, akkor jön a spontaneitás, ami nem minden esetben jó. Így nem tudok egyet érteni azzal a kijelentéssel, hogy ,,az szokott elvárásokat megfogalmazni, aki a saját elképzeléseinek sem tud eleget tenni".
Hogy kinek mit jelent a harmonia vagy a lelki egyensúly, azt ki-ki döntse el magában. Azonban elvárások mindegyikünkben léteznek és lesznek is, ugyanúgy, mint az általános emberi tulajdonságunk, az önzőség.