Elért ,,harmónia"

Célunk a halál.
Sokat foglalkoztatott ez a kijelentés- ésszerű, konkrét, három szó- és mégis csak részben tudtam értelmezni...
Hogyan is lehetne életünk célja a halál?...
Mindenkinek először a negativista szemlélet ötlik eszébe...életünkben folytatott küzdelmeink, eredményeink végül a halál (Kaszás,ha úgy tetszik) kezébe juttatnak végsőként. És igen...ha innen közelitjük meg, akkor ténylegesen ez a szintiszta igazság.
Ellenben mégiscsak lehet ez a célkitűzés...hiszen ha ezt elértük, akkor már tudunk élni. Innen ered....
Minden pokolteli pillanat gyönyört érdemel.

A ,,nagykorú kisgyerek"

Kevés ember viselkedik őszintén, ezt már tudjuk...
Nemrég össze hozott a sors egy olyan emberrel, akiről elmondható, hogy őszintén viselkedik...meglepően őszintén.
Mindez olykor az emberektől elutasitást, félelmet vagy irigységet vált ki.
Azonban személy szerint én csak tisztelni és felnézni tudok rá. Pontosabban egy nagy párhuzamot látok a gyerekek és a nyilt viselkedés között...és még valami...feltétel nélküli szeretet. Mert csak a gyerek és hiteles, gerinces ember szeret feltétel nélküli szeretettel és viszont szeretik ugyanigy....