-Kik? - kérdeztük Apával közösen.
-Hát a katonák. -felelte a gyerek.
Pontosan, mint a filmekben. Egymásra néztünk. Igen, gondoltuk felocsúdva. Ezt a három és fél éves gyerekünk kérdezi.
-Dehát csak játszanak.- reagált Apa.
94 km, 1 óra és 14 percre vagyunk a szomszédos háborús országtól.
Az ember ösztönösen sok esetben hárít és nem akarja tudatossá tenni a valóságot. Halogatunk olykor, hitegetjük magunkat, de a gyerekek mások. Ők még tényleg tiszta szívvel és látással rendelkeznek.
Itt van a háború és nagyon is érezzük a szelét. Fegyverropogásra ébredek már jó ideje. A mieink gyakorlatoznak. Este pedig a tankok menetelnek. 21. század.
A médiában is folyik a harc. Az igazságot ferdítik a saját javukra.
Egy biztos. Ukrajnában háború van.
Remélem mihamarabb azt válaszolhatom a kisfiamnak, hogy :
-Már elmentek a katonák. Véget ért a háború.
