A tapasztalataim...

..... azt bizonyítják, hogy a tegnapi vonatutam során megtörtént eset ritkán fordul elő- akárcsak a tanári állásnál megkövetelt teljes objektív osztályozás.

Személyvonattal utaztam, amin megjelent a kontroll ellenőrzés. Kolozsvártól nem messze, Garbou nevezetű helység megállója után felszállt egy idősebb és két fiatalabb nő, két kisfiúval. Az öltözékükből ítélve elszegényedett roma nemzetiségűek voltak.

Ahogy ezt várni is lehetett azonnal ott termett az ellenőr kérve vonatjegyeiket, ami kiváltotta az események felfokozódását.

Az ,,áldozatok" együttesen kijelentették, hogy egyiküknek sincs vonatjegye és mint azt jó színészeknek híven- akik könyörögnek az utolsó kívánságukért- a baktehez fordúltak, hogy engedje őket utazni. Mikor már a hangmagasságuk elért egy felső határt és látva, hogy ezzel se érik el a megfelelő célt az idősebb hölgy elővett 3 lejt- hangsúlyoznom kell, hogy 5 ember részére, belekalkulálva a kedvezményt is, akármennyire is előnt minket az empátia érzése, akkor se elegendő 40 km-re.

Ezután következett csak a csúcspont, amikoris a Bakter bácsi még egy segítővel rájuk parancsolva, hogy a vonat nem fog várni arra, hogy összeszedjék még a pénzt, a válluktól fogva ledobták- inkább kihajították őket a vonatból.

Persze a vonaton lévő utasok, akik jól tudták hallani és látni a történteket, mind egy szálig odafigyeltek, akaratlanul is.

Végül, hogy a történet már ennél rosszabbá már ne váljon az ,,áldozatok" fenyegetést intéztek a Bakter bácsinak, hogy ,,Hagyja csak el ő, mert..."