Valóban tűrnünk kell ahhoz, hogy elhiggyük tán jobb is lehet?
Azt mondják az emberi lét sok mindent kibir. A tűréshatár mégis más- és más mindenkinél.
Tűrni- hallgatni- elfogadni- belenyugodni- ez a sorrend. De meddig vagy rá képes?
Amikor új vállalkozásba fogunk vagy csak simán elkezdünk egy új kapcsolatot a legeslegelején el se tudjuk képzelni, hogy valami megtöri a hitünket, reményünket. Aztán sorra jönnek a kudarcélmények, bukunk nagyokat és kényelmesen a mocsokba esünk.
És az a vicces az egészben, hogy emberként újra elkezdjük. Belevágunk. Itt már egy léppéssel többet tudunk, mert most már számitunk is a pofonra vagy a ,,kiábránditóra".
Na ekkor talán előkerül az ego, a ,,mindenekfeletti én".
-Engedjek? Hagyjam, hogy megint taszitson, annak ellenére, hogy tudom igazságtalan ez az egész?- kérdi.
Mit lépünk...?Vállaljuk vagy maradunk a strucchelyzetben?
Tűréshatár- határ- egy pont, egy szikra, egy lépés, mely az utolsó tán.
Ami neked jobb... ha abból hasznod lesz, hogy tűrsz, akkor úgy látom: semmi vesztenivalód sincs.
VálaszTörlésÉs időközben az alkalmazkodás rákényszerít arra, hogy megerősödj, fejlődjön a jellemed, és egy erősebb karakter legyél, mint eddig voltál.
Még senki sem fejlődött azáltal, hogy mindig övé volt az utolsó szó. És nem is fog senki.
Hát jól van! Megpróbálom még egyszer.
VálaszTörlésAz imént már írtam pár sort, de a közzétételnél elszúrtam a dolgot, minden elveszett.
Még azt mondják egyesek, hogy nincs evolúció? Szerintem az élet számos területén ez a folyamat figyelhető meg: fejlődés, alkalmazkodás, túlélés.
A belenyugvás, nemtörődömség nem lehet jó megoldás, nem viszi előbbre az egyént, a jellemét, tulajdonságait.
Persze, meg lehet próbálni, de így nem lehetünk nyertesei ennek a játéknak, amit úgy hívnak, hogy: fejlődés. Az egy más dolog, hogy a mostani civilizáció elkényeztet minket, nem tűnik fel nekünk ez a harc, könnyebbé tesz bizonyos dolgokat.
Jöhetnek elméletek, hogy persze Marx, Engels is ilyen alapokon hozta létre elméletét, de ez nem új keletű dolog.
Már évmilliók óta folyik a „játék”: ki marad életben, ki fog áldozat lenni a nemtörődömség keresztjén? Az áldozat is rádöbbenhet (lehet, hogy a „túlvilágon”), hogy cselekedhetett volna másképp, hogy tehetett volna valamit azért, hogy tovább is ezen az árnyékvilágon lehessen. Már késő! Mindennek meg van az ideje.
A célok, vágyak létező dolgok. Ki hogyan dolgozza fel, hogyan éri el ezeket, az már más téma. Szerintem, ahogy más, okosabb emberek szerint is, maga az Út a lényeg.
Folyamatosan vágyunk valamire, aztán ahogy elértük, birtokában vagyunk ezeknek, már nem tekintjük fontos dolgoknak, más vágyak ébrednek bennünk. Ezért mondom: Az Út a lényeg! Maga az Út fejleszt minket, tesz ellenállóbbakká.
A cél elérése után nincs mi fejlődésre gerjesszen minket. A romantikus filmek többsége is arról szól, hogy miként hódította meg, hogyan lett szerelmes, hogyan jutott el a boldogsághoz. A továbbiakat már kevesebb film tárgyalja: hogyan unt bele a kapcsolatba, hogyan veszekedtek hétköznapi dolgokon, hogyan keresett más kalandokat, élményeket. Az Út a lényeg!
És ehhez kellhet nagy lelki erő, hogy fenntartsd az újdonság élményét, mindig hozz valami újat a kapcsolatba.
Fiatalabb korban mindig újabb, más célokra vágyunk. Ki kell élni vágyainkat, tapasztalatokat gyűjteni, élményeket szerezni, aztán jöhetnek a komolyabb dolgok. Ez a folyamat később is jelen van életünkben, viszont nem olyan intenzitással, mint volt. Később már rangsorolni kell a dolgokat, fontossági sorrendet kell felállítani. Tudni kell, hogy mi a kötelesség, hova tarozunk, kikért vagyunk felelősek.
A szerelem fiatal korban elsöprő, változatos, középkorban kuriózum, idősebb korban emlék.
A szerelem múlandó. A kapcsolatoknak is meg vannak a fejlődési szakaszai: először az újdonság, szenvedélyesség jellemzi, aztán áthajlik megszokássá, közömbösséggé. Jobb esetben tisztelet, szeretet, megértés lesz belőle, rosszabb estben pedig fásultság, unalom.
Embertípustól függ.
Én nem vagyok szakavatott személyiség ebben a témában, én így látom a dolgok állását.
Köszönöm a figyelmet!
Szeretetben dús, boldog napokat kívánok nektek!